A sikeres telepítést különféle
beállítások követik.
Közülük az új FreeBSD rendszer
indítása előtt bármelyik
megismételhető a beállítások
opcióit tartalmazó menü újbóli
használatával, vagy pedig a telepítés
után a sysinstall
parancs
kiadásával, majd a
(Beállítások) menüpont
kiválasztásával.
A következő képernyő már nem jelenik meg, ha az FTP szerveren keresztüli telepítéshez korábban már beállítottuk a PPP kapcsolatot. Ez a korábbiakban említettek szerint állítható be.
Ha többet szeretnénk megtudni a helyi hálózatokról (LAN), vagy a FreeBSD-t átjáróként, illetve útválasztóként kívánjuk beállítani, olvassuk el az Egyéb haladó hálózati témák című fejezetet.
Fordítása:
A hálózati eszközeink beállításához válasszuk a Enter billentyűt. Ellenkező esetben a gombbal mehetünk tovább.
gombot, majd nyomjuk meg azA beállítandó csatoló kiválasztásához használjuk a nyílbillentyűket és utána nyomjuk meg az Enter billentyűt.
Fordítás:
A példánkban szereplő helyi hálózatban az aktuális internetes protokoll (IPv4) egyelőre megfelelő, ezért válasszuk a Enter billentyűt.
gombot és nyomjuk meg azAmennyiben RA-szerveren keresztül egy már létező IPv6 hálózathoz csatlakozunk, akkor válasszuk a Enter billentyűt. Ezt követően az RA-szerverek felderítése kezdődik meg, ami néhány másodpercig eltarthat.
gombot és nyomjuk meg azAz üzenet fordítása:
Ha nincs szükségünk a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol, azaz a Dinamikus állomáskonfigurációs protokoll) használatára, akkor a Enter lenyomásával továbbléphetünk.
gomb kiválasztásával majd azA dhclient nevű program, és amennyiben sikerrel jár, magától kitölti a hálózati beállításokra vonatkozó adatokat. Ennek részleteit a 29.5. szakasz - A hálózat automatikus beállítása (DHCP)ben találhatjuk meg.
gomb kiválasztására elindul aAz alábbi hálózati beállító képernyő mutatja a helyi hálózat átjárójaként használni kívánt Ethernet-eszköz konfigurációját.
A Tab billentyűvel tudunk navigálni az adatlap mezői között és kitölteni ezeket a megfelelő információkkal:
A számítógépünk
teljes neve, amely a példában most k6-2.example.com
.
Annak a tartománynak a neve, amelyben a
számítógépünk a
található. Ez itt konkrétan a
example.com
.
A helyben nem elérhető célok megközelítésére használt gép IP-címe. Ezt a mezőt mindenképpen töltsük ki akkor, ha a számítógépünk valamilyen hálózatba van kötve. Azonban hagyjuk üresen, ha a számítógép a hálózat átjárója az internet felé. Az IPv4 átjárót más néven „default gateway”-nek (alapértelmezett átjárónak) vagy „default route”-nak (alapértelmezett útvonalnak) is nevezik.
A helyi DNS (névfeloldó) szerverünk
IP-címe. Ha nem található ilyen a
helyi hálózatunkon, akkor az
internet-szolgáltató DNS szerverének
címét (a példában ez a 208.163.10.2
) adjuk meg.
A csatoló IP-címe, amely az
ábrán a 192.168.0.1
.
A helyi hálózatban használt
címtartomány a 192.168.0.0
- 192.168.0.255
, amihez a 255.255.255.0
hálózati maszk tartozik.
Az ifconfig
parancs adott
csatolóra vonatkozó egyéb
beállításai. Jelen esetünkben
itt semmi sem szerepel.
Miután végeztünk, a Tab billentyű lenyomásával válasszuk ki a gombot és nyomjuk le az Enter billentyűt.
A fordítás:
A Enter lenyomásával csatlakoztatjuk a számítógépet a hálózathoz, ami ezután használhatóvá válik. Ez azonban a telepítés számára nem jelent túlságosan sokat, hiszen ettől függetlenül a számítógépet egyébként is újra kell majd indítanunk.
gomb kiválasztásával, majd azA fordítás:
Ha a számítógépet a helyi hálózat átjárójaként használni akarjuk gépek közti csomagok továbbítására, akkor válasszuk a Enter billentyűt. Ha viszont ez a gép csupán a hálózat egy tagja, akkor válasszuk a gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az Enter billentyűt.
gombot és nyomjuk meg hozzá azFordítás:
Ha itt a telnetd démont. Ez azt jelenti, hogy a távoli felhasználók nem lesznek képesek a telnet program használatával belépni erre a számítógépre. A helyi felhasználók viszont továbbra is képesek lesznek távoli számítógépeket elérni a telnet segítségével.
gombot választjuk, akkor ezzel kikapcsoljuk a különböző szolgáltatásokat, például aAz /etc/inetd.conf
átírásával azonban ezek a
szolgáltatások később
természetesen engedélyezhetőek. A 29.2.1. szakasz - Áttekintés foglalkozik a téma
részleteivel.
A
gomb választásával már a telepítés során beállíthatjuk a szolgáltatásokat. Ekkor egy további párbeszédablak is felbukkan:Fordítása:
A folytatáshoz válasszuk a
gombot.Fordítás:
A #
jel
törlésével.
Miután felvettük az összes használni kívánt szolgáltatást, az Esc billentyű lenyomásával előhozhatjuk azt a menüt, ahol elmenthetjük a módosításainkat és kiléphetünk.
Fordítás:
A OpenSSH-hoz tartozó sshd(8) démont, aminek segítségével a számítógépünkre biztonságosan be tudunk jelentkezni távolról. Az OpenSSH részleteiről lásd a 14.11. szakasz - OpenSSHt.
gomb kiválasztása engedélyezi azFordítás:
Az alapértelmezett Enter billentyű lenyomásával a jelszóval védett FTP hozzáféréssel rendelkező felhasználók továbbra is elérhetik a számítógépünket.
gomb kiválasztásával és azHa ezt választjuk, akkor anonim FTP kapcsolaton keresztül bárki hozzáférhet a számítógépünkhöz. Ebben az esetben azonban alaposan meg kell fontolnunk néhány biztonsági következményt. A beállítással járó kockázatokról az 14. fejezet - Biztonságben olvashatunk többet.
Az anonim FTP bekapcsolásához a nyílbillentyűkkel válasszuk ki a Enter billentyűt. Ekkor egy további párbeszédablak is megjelenik:
feliratú gombot és nyomjuk meg azAz üzenet fordítása:
Az üzenet értesít minket arról,
hogy az anonim FTP kapcsolatok
engedélyezéséhez az FTP
szolgáltatást az
/etc/inetd.conf
állományban
is be kell majd kapcsolni, lásd 2.10.3. szakasz - A hálózati szolgáltatások
beállítása. Válasszuk a
gombot és a folytatáshoz nyomjuk meg az
Enter billentyűt. Ekkor a
következő képernyő jön
elő:
A beállítások kitöltése során a Tab billentyűvel mozoghatunk az adatmezők között:
A névtelen FTP felhasználókhoz társított felhasználói azonosító. A feltöltött állomány tulajdonosa ez az azonosító lesz.
A névtelen FTP felhasználók csoportja.
Ez a szöveg szerepel a
felhasználónál az
/etc/passwd
állományban.
Itt találhatóak az anonim FTP-n keresztül elérhető állományok.
A névtelen FTP felhasználók által feltöltött állományok ide kerülnek.
Az FTP gyökere alapból a
/var
könyvtár lesz. Ha a
becsült FTP-forgalom
lebonyolításához itt nem
rendelkezünk elegendő hellyel, akkor az
/usr
könyvtárban
található /usr/ftp
alkönyvtár is beállítható az
FTP gyökerének.
Ha elfogadhatónak találjuk az értékeket, nyomjuk le az Enter billentyűt a folytatáshoz.
Fordítás:
A Enter megnyomásával az üzenet szerkesztéséhez egy szövegszerkesztő fog elindulni.
választásával és azEz az ee
szövegszerkesztő.
Az üzenet átírásához
használjuk a megadott utasításokat, de
akár később is módosíthatjuk
ezt a kedvenc szövegszerkesztőnkkel. Ehhez a
módosítandó állomány neve
és helye a szerkesztő
képernyőjének alján
olvasható.
A kilépéshez az Esc lenyomására felbukkanó menüben alapból az (kilépés a szerkesztőből) menüpont érhető el, ezért itt az Enter lenyomásával léphetünk tovább. Az Enter ismételt lenyomásával elmenthetjük a módosításainkat.
A hálózati állományrendszer (Network File System, NFS) állományok közzétételét teszi lehetővé hálózaton keresztül. Használata során egy számítógép beállítható szervernek, kliensnek vagy akár mindkettőnek. Ezzel kapcsolatban a 29.3. szakasz - A hálózati állományrendszer (NFS) ajánlott elolvasásra.
A fordítása:
Ha nincs szükségünk a hálózati állományrendszer szerver részére, akkor válasszuk a Enter billentyűt.
gombot és nyomjuk le azAmennyiben a exports
állományt.
Az üzenet fordítása:
Az Enter billentyű
lenyomásával továbbléphetünk.
Ekkor az exports
állomány
létrehozására és
szerkesztésére egy szövegszerkesztő
indul el.
A exportálni kívánt állományrendszerek felsorolásához használjuk képernyőn a megadott utasításokat, vagy tegyük meg ezt később az általunk választott szövegszerkesztő segítségével. Ilyenkor ne felejtsük el megjegyezni az állomány képernyő alján látható nevét és helyét.
Amikor végeztünk, az Esc billentyűvel felhozható menüben alapból az (kilépés a szövegszerkesztőből) menüpont aktív, ezért itt a folytatáshoz egyszerűen nyomjuk le az Enter billentyűt.
Az NFS kliens beállításával NFS szerverekhez tudunk hozzáférni.
Fordítás:
A nyílbillentyűkkel igényeinknek megfelelően válasszuk a Enter billentyűt.
vagy gombokat és utána nyomjuk meg azSzámos beállítás kapcsolódik a rendszerben található konzolok testreszabásához.
Fordítás:
A beállítások megtekintéséhez és megváltoztatásához válasszuk a Enter billentyűt.
gombot és nyomjuk le azA képernyőkímélő beállítása egy gyakori opció. A nyilak használatával álljunk a Enter billentyűt.
menüpontra, majd nyomjuk le azA nyilakkal válasszuk ki a használni kívánt képernyőkímélőt és nyomjuk meg hozzá az Enter billentyűt. Ekkor a rendszerkonzol beállításait tartalmazó menü jelenik meg ismét.
Az aktivizálódás ideje alapbeállítás szerint 300 másodperc. Ennek megváltoztatásához válasszuk ismét a Enter billentyűt. Ekkor egy párbeszédablak jelenik meg:
menüpontot. A képernyőkímélő beállításait tartalmazó menüben a nyílbillentyűkkel válasszuk a (Időkorlát) menüpontot és nyomjuk meg azMiután megváltoztattuk az értéket, a rendszerkonzol beállításához a Enter billentyű lenyomásával térhetünk vissza.
gomb kiválasztásával, majd azA Enter lenyomásával folytathatjuk tovább a telepítés utólagos beállításait.
(Kilépés) választásával és azHa kiválasztjuk számítógépünk számára a megfelelő időzónát, akkor lehetővé tesszük, hogy magától elvégezze a helyi időhöz kapcsolódó összes szükséges korrekciót és helyesen kezelje az időzónákhoz kapcsolódó többi funkciót.
A példában az Egyesült Államok keleti időzónájában elhelyezkedő számítógépet láthatunk. A mi beállításaink természetesen a saját földrajzi helyzetünktől függenek.
Fordítás:
A Enter billentyű segítségével kiválaszthatjuk az időzóna beállítását.
gomb és azFordítás:
A számítógépünk órájának beállításának megfelelően válasszuk a Enter billentyűt.
vagy gombot, és nyomjuk meg azA nyilakkal kiválasztható a megfelelő térség, amit aztán az Enter billentyűvel tudunk lezárni.
A megfelelő ország a nyílbillentyűkkel, valamint az Enter billentyűvel választható ki.
A nekünk megfelelő időzóna a nyilakkal választható meg, amit ezután az Enter billentyűvel tudunk jóváhagyni.
Az üzenet fordítása:
Erősítsük meg, hogy az időzóna helyes-e. Ha rendbenlevőnek látszik, nyomjuk meg az Enter billentyűt a folytatáshoz.
Ez a rész csak a
FreeBSD 7.X
telepítésére vonatkozik,
FreeBSD 8.X
esetén ez a
képernyő nem jelenik meg.
A fordítás:
A Enter lenyomásával megengedjük, hogy a Linuxra készült szoftvereket futtassunk FreeBSD-n. A telepítő ennek biztosításához még további csomagokat is fel fog rakni.
gomb kiválasztásával és azHa FTP-n keresztül telepítünk, akkor a számítógépnek csatlakoznia kell az internetre. Ilyenkor előfordulhat, hogy az FTP szerveren nem találhatóak meg a Linux® kompatibilitással kapcsolatos csomagok. Ezeket azonban később is telepíthetjük.
Ezen beállítás használatával egy háromgombos egérrel lehetőségünk adódik a konzol és a felhasználói programok között kivágni és bemásolni szövegeket. Kétgombos egér használata esetén nézzük meg a moused(8) man oldalán, miként tudjuk emulálni a háromgombos működést. A következő példa egy nem USB-s (tehát PS/2-es vagy soros portra csatlakozó) egér beállítását illusztrálja:
Fordítás:
A PS/2, soros vagy buszos egér használatához válasszuk a Enter billentyűt.
gombot, illetve az USB-s egérhez pedig a gombot, majd nyomjuk meg azA nyílbillentyűk használatával keressük ki a Enter billentyűt.
(Típus) menüpontot és nyomjuk le azA példában használt egér típusa PS/2, ezért itt a alapértelmezés szerint felkínált Enter billentyűt.
megfelelő. A protokoll megváltoztatásához a nyilakkal válasszunk ki egy másikat. Ezután gondoskodjunk róla, hogy az gombot választottuk ki és a kilépéshez nyomjuk meg azA nyílbillentyűkkel válasszuk ki a Enter billentyűt.
menüpontot és nyomjuk meg azMivel a példában szereplő rendszerhez egy PS/2 egér csatlakozik, ezért az alapértelmezett Enter billentyűt.
menüpont megfelelőnek tűnik. A port megváltoztatásához használjuk a nyilakat, majd nyomjuk le azBefejezésül a egérhez tartozó démon aktiválásához és kipróbálásához válasszuk ki a nyilakkal az
(Engedélyezés) menüpontot.Próbáljuk mozgatni a képernyőn megjelenő egérkurzort, és ellenőrizzük, hogy a kurzor a mozdulatainknak megfelelően reagál-e. Ha mindent rendben találunk, akkor válasszuk a Enter billentyűt. Ellenkező esetben az egeret nem jól állítottuk be — válasszuk a gombot és kísérletezzünk tovább más beállításokkal.
gombot és nyomjuk le azAz utólagos beállítások folytatásához válasszuk először az Enter billentyűt.
(Kilépés) menüpontot, majd nyomjuk meg azA csomagok előre lefordított binárisokat tartalmaznak, és használatukkal igen kényelmesen tudunk szoftvereket telepíteni.
Szemléltetés céljából
most bemutatjuk az egyik ilyen csomag
telepítését. Természetesen
igény szerint más csomagokat is
hozzávehetünk. A telepítés
után a sysinstall
parancs
használható további csomagok
telepítésére.
Az üzenet fordítása:
A Enter lenyomása után a csomagválasztó képernyő következik:
kiválasztása és azEkkor csak az adott telepítőeszközön elérhető csomagok fognak megjelenni.
Az összes csomagot az Enter billentyűt.
(Mind) menüpont kiválasztásával láthatjuk, vagy leszűkíthetjük ezt egy adott kategóriára is. Álljunk a kiválasztott kategóriához tartozó menüpontra és nyomjuk meg azEzután egy menü fogja felsorolni az adott kategórián belül telepíthető csomagokat:
A példában a bash parancsértelmezőt választottuk ki. Válogassunk kedvünkre a csomagok között, és álljunk a telepíteni kívántakra, majd a Szóköz billentyű lenyomásával jelöljük be ezeket. Minden egyes csomag rövid leírása a képernyő bal alsó sarkában olvasható.
A Tab billentyű segítségével mozoghatunk az utoljára kiválasztott csomag, az és gombok között.
Miután bejelöltük az összes telepítésre szánt csomagot, a csomagválasztó menübe úgy tudunk visszatérni, ha a Tab billentyűvel átváltunk az gombra és nyomjuk meg az Enter billentyűt.
Ezeken felül a bal és jobb nyilak használhatóak az Enter billentyű megnyomásával visszajutunk a csomagválasztó menübe.
és gombok közti váltásra. Ugyanezzel a módszerrel választható ki az gomb is, ami után azA nyilakkal és a Tab billentyűvel válasszuk ki az (Telepítés) gombot és nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ekkor meg kell erősítenünk a csomagok telepítését:
Az Enter billentyű lenyomása indítja el a csomagok telepítését. A telepítés befejezéséig különböző üzenetek fognak megjelenni. Figyeljünk az ilyenkor felbukkanó hibaüzenetekre!
kiválasztása majd azA beállítások véglegesítése a csomagok telepítése után folytatódik. Amennyiben egyetlen csomagot sem választottunk és szeretnénk továbblépni, akkor is az
(Telepítés) gombot válasszuk.A telepítés során legalább egy
felhasználót érdemes hozzáadnunk a
rendszerhez, mivel a rendszer használatához
így nem kell root
felhasználóként bejelentkezni.
Általánosságban véve ahhoz
egyébként is kicsi a
gyökérpartíció, hogy
root
felhasználóként
(rendszeradminisztrátorként) futtassunk rajta
programokat, és gyorsan be is telik. A nagyobb
veszélyt azonban itt olvashatjuk:
Ezért válasszuk a Enter billentyű lenyomásával lépjünk tovább a felhasználók felvételéhez.
gombot és azA nyílbillentyűkkel válasszuk ki a Enter billentyűt.
(Felhasználó) menüpontot és nyomjuk meg azAmikor a Tab billentyűvel lépkedünk a kitöltendő mezők között, a képernyő alsó részén az alábbi leírások magyarázzák az egyes mezők tartalmát:
Az új felhasználó bejelentkezési neve (kötelező).
A felhasználó számszerű azonosítója (automatikusan létrejön, ha üresen hagyjuk).
A felhasználó bejelentkezési csoportjának neve (automatikusan létrejön, ha üresen hagyjuk).
A felhasználó jelszava (óvatosan bánjunk ezzel a mezővel!)
A felhasználó teljes neve (megjegyzés).
A felhasználó ezen csoportoknak is tagja (tehát rendelkezik az engedélyeikkel).
A felhasználó saját könyvtára (ha üresen hagyjuk, az alapértelmezés szerint töltődik ki).
A felhasználó által
használt parancsértelmező (ha
üresen hagyjuk, az alapértelmezés
szerint töltődik, mint például
/bin/sh
).
Az ábrán a bejelentkezés után
használt parancsértelmezőt a
/bin/sh
parancsértelmezőről a
/usr/local/bin/bash
parancsértelmezőre változtattuk, így
most a korábban telepített
bash parancsértelmezőt
fogjuk használni. Itt ne is próbáljunk nem
létező parancsértelmezőt
kiválasztani, hiszen ekkor nem tudunk majd bejelentkezni.
A BSD világban egyébként a C shell a
leggyakrabban használt, amelyet a
/bin/tcsh
megadásával
választhatjuk ki.
Az ábrán szereplő
felhasználót ezenkívül még a
wheel
csoportba is felvettük, aminek
köszönhetően képes lesz a
rendszerünkben a root
felhasználói jogaival rendelkező
rendszeradminisztrátorrá válni.
Amikor mindent megfelelőnek találunk, nyomjunk az
gombra és ekkor ismét a felhasználók és csoportok karbantartását tartalmazó menü jelenik meg:Csoportokat is létre tudunk hozni, amennyiben erre
szükségünk lenne. Ez a rész a
telepítés befejezése után
továbbra is elérhető a
sysinstall
parancs
segítségével.
Amikor befejeztük a felhasználók hozzáadását, a nyilakkal válasszuk ki az Enter billentyűt.
(Kilépés) menüpontot és a telepítés folytatásához nyomjuk meg azFordítása:
A root
felhasználó
jelszavának beállításához
nyomjuk meg az Enter billentyűt.
A jelszót kétszer kell megadnunk. Felesleges megemlíteni, hogy gondoskodjunk arról az esetről is, ha véletlenül elfelejtenénk ezt a jelszót. Megemlítjük, hogy az itt begépelt jelszó nem lesz látható és a betűk helyett sem jelennek meg csillagok.
A jelszó sikeres megadása után a telepítés folytatódik.
Ha be szeretnénk még állítani
egyéb
hálózati szolgáltatást vagy
valamilyen más konfigurációs
lépést kívánunk még
elvégezni, ezen a ponton megtehetjük vagy a
telepítés után a
sysinstall
parancs
kiadásával.
Fordítás:
Ha a nyilakkal a Enter billentyűt, akkor visszatérünk a telepítő főmenüjébe.
gombot választjuk, majd megnyomjuk rajta azVálasszuk ki a nyílbillentyűkkel a Enter billentyűt. Ezután meg kell erősítenünk kilépési szándékunkat:
(Kilépés a telepítőből) gombot és nyomjuk meg azFordítás:
Válasszuk a
gombot. Ha CD-meghajtóról indítottuk a telepítést, akkor a következő üzenet fog figyelmeztetni minket a lemez kivételére:Fordítás:
A CD-meghajtó egészen az újraindítás megkezdéséig zárolt lesz, ezért csak ekkor tudjuk (gyorsan) kivenni a meghajtóból a lemezt. Nyomjuk meg az
gombot az újraindításhoz.A rendszer újraindul, legyünk résen és figyeljük a megjelenő hibaüzeneteket, erről bővebben lásd a 2.10.16. szakasz - A FreeBSD indulásaban.
A hálózati szolgáltatások terén csekély tapasztalattal rendelkező kezdő felhasználók számára ijesztő lehet ezek beállítása. A hálózatok és többek közt az internet kezelése napjaink modern operációs rendszereink, így a FreeBSD-nek is az egyik fontos területe. Ezért nagyon hasznos ismernünk valamennyire a FreeBSD által felkínált hálózati lehetőségeket. A telepítés közben ezért a felhasználónak tisztában kell lennie a rendelkezésére álló szolgáltatásokkal.
A hálózati szolgáltatások olyan
programok, amelyek a hálózat minden
részéről fogadnak adatokat. Mindent el kell
követnünk annak érdekében, hogy ezek a
programok ne tehessenek semmilyen „kárt”.
Sajnos a programozók sem tökéletesek,
és az idők során már előfordult
párszor, hogy a hálózati
szolgáltatásokban maradtak hibák, amelyek
kihasználásával a támadók
rossz dolgokat tudtak csinálni. Ezért fontos,
hogy csak is azokat a szolgáltatásokat
engedélyezzük, amelyekre ténylegesen
szükségünk van. Ha nem tudjuk eldönteni,
akkor az a legjobb, ha egészen addig egyiket sem
engedélyezzük, amíg valóban
szükségünk nem lesz rájuk. A
sysinstall újbóli
elindításával vagy az
/etc/rc.conf
megfelelő
beállításával mindig tudunk
új szolgáltatásokat
aktiválni.
A
(Hálózatok) menüpont kiválasztása után valami ilyesmit láthatunk:Ezek közül a 2.10.1. szakasz - A hálózati eszközök beállításaban, ezért ez most nyugodtan kihagyható.
(Csatolók), vagyis az első menüpontról korábban már szó esett aAz
menüpont kiválasztásával engedélyezzük a BSD automatikus csatlakoztatásokért felelős segédeszközét (AMD, az AutoMounter Daemon). Ezt általában az NFS protokollal (lásd lentebb) együtt szokás használni a távoli állományrendszerek automatikus csatlakoztatásához. Itt nincs szükség semmilyen különleges beállításra.A következő sorban az
(Az AMD beállításai) menüpont szerepel. Kiválasztása után az AMD beállításait bekérő ablak fog felbukkani. Ez már számos alapértelmezett beállítást tartalmaz:A -a
kapcsolóval adjuk meg a
csatlakozási pontok alapértelmezett helyét,
amely ebben az esetben az /.amd_mnt
. A
-l
kapcsolóval adjuk meg az
alapértelmezett log
(napló)
állományt, habár a
syslogd
használata során az
összes naplózási tevékenység a
rendszer naplózó démonján fut majd
keresztül. A /host
könyvtárba fognak csatlakozni a távoli
gépek exportált állományrendszerei,
míg a /net
könyvtárba a különböző
IP-címekről exportált
állományrendszerek kerülnek
csatlakoztatásra. Az /etc/amd.map
állomány tartalmazza az AMD
exportjainak alapértelmezett
beállításait.
Az
menüponton keresztül engedélyezhetjük az anonim FTP kapcsolatokat. A menüpont kiválasztásával számítógépünket egy anonim FTP szerverré tehetjük, azonban legyünk tekintettel a beállításhoz tartozó biztonsági veszélyekre! A kiválasztásakor egy ablak tájékoztat minket a beállítás részleteiről és felmerülő biztonsági kockázatokról.A
(Átjáró) menüpont használatával a korábbiakban tárgyaltak szerint állíthatjuk be számítógépünket hálózati átjárónak. Ugyanekkor a menüben nyílik lehetőségük kikapcsolni ezt a beállítást, amennyiben a telepítési folyamat korábbi lépései során véletlenül engedélyeztük volna.Az inetd(8) démont.
menüpont segítségével beállíthatjuk, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk a korábban tárgyaltA
(Levelezés) menüpontban beállíthatjuk a rendszer alapértelmezett MTA avagy levéltovábbító ügynökét (Mail Transfer Agent). Ennek hatására a következő menü jelenik meg:Itt válaszhatunk, hogy a különböző levélküldő rendszerek közül melyiket telepítsük alapértelmezettként. Egy ilyen alkalmazás lényegében nem több, mint egy levélküldésre használt szerver, amely továbbítja a rendszerben vagy az interneten található felhasználók számára a leveleket.
A sendmail szervert telepíthetjük. A (Helyi Sendmail) menüpont kiválasztásával szintén a sendmail lesz a telepítendő levélküldő szerver, azonban nem lesz képes az internetről érkező leveleket fogadni. Az itt felsorolt többi beállítás, tehát a és , a beállításához hasonlóan zajlik. Mind a kettő elektronikus levelek kézbesítésére használható, azonban bizonyos felhasználók a sendmail helyett inkább ezek valamelyikét használják.
választásával a FreeBSD alapból felkínált megoldását, a népszerűValamelyik vagy éppen semelyik levéltovábbító szerver kiválasztása után az
(NFS kliens) beállítására vonatkozó menü jelentkezik.Az 29.3. szakasz - A hálózati állományrendszer (NFS)ban olvashatunk részletesebben.
beállításával a rendszerünk NFS szerverekkel lesz képes kapcsolatba lépni. Egy ilyen NFS szerver az NFS protokoll segítségével a hálózaton keresztül elérhetővé tesz állományrendszereket. Ha gépünk független, akkor nem fontos kiválasztanunk ezt a menüpontot. A rendszernek később további beállításokra is szüksége lehet, amelyekről azAz
(NFS szerver) menüpont kiválasztásával hozzájárulunk, hogy rendszerünk NFS szerverként üzemeljen. Ehhez meg kell adnunk az RPC, vagyis a távoli eljáráshívások kiszolgálásának elindításához szükséges adatokat is. Az RPC használatával a különböző kiszolgálók és programok között tudjuk vezérelni a kapcsolatot.A sorban az
beállítása következik, ahol az időszinkronizációhoz kapcsolódó opciókat találjuk. Kiválasztásakor az ábrán szereplőhöz hasonló menü fog megjelenni:Ebből a menüből válasszuk ki a hozzánk legközelebb levő szevert. Egy közeli szerver megadásával az időszinkronizáció sokkalta pontosabbá válik, mivel a tőlünk távolabbi szerverek kapcsolatának késleltetése nagyobb lehet.
A következő beállítás az
PCNFSD. Ennek kiválasztása
során a Portgyűjteményből
telepítésre kerül a net/pcnfsd
csomag. Ez
lényegében egy hasznos segédprogram,
amellyel olyan operációs rendszerek
számára tudunk hitelesítést
szolgáltatni az NFS használata
során, amelyek maguktól erre nem képesek,
mint például a Microsoft® MS-DOS®
rendszere.
A többi beállítás megtekintéséhez egy kicsit lejjebb kell haladnunk a listában:
Az rpcbind(8) és rpc.statd(8), valamint az
rpc.lockd(8) segédprogramok mind a távoli
eljáráshívásokhoz (Remote Procedure
Call, RPC) használhatóak. Az
rpcbind
segédprogram az
NFS szerverei és kliensei
között felügyeli a kapcsolatot, ezért a
használata az NFS szerverek és
kliensek működéséhez elengedhetetlen.
Az állapot figyeléséhez az
rpc.statd démon felveszi a
kapcsolatot a többi gépen futó
rpc.statd démonokkal. A
jelentett állapotok általában a
/var/db/statd.status
állományban találhatóak. Itt a
következőként felsorolt elem az
, amelynek
kiválasztásával
állományzárolási
szolgáltatásokat érhetünk el. Ezt
többnyire az rpc.statd
démonnal együtt alkalmazzák a
zárolásokat kérő gépek
és a kérések gyakoriságának
nyilvántartására. Míg ezekkel a
beállításokkal gyönyörűen
nyomon lehet követni a működést, az
NFS szerverek és kliensek
megfelelő működéséhez nem
kötelező a használatuk.
Ahogy haladunk tovább a listában, a
következő elem a routed(8)
segédprogram a hálózati
útválasztó táblázatokat
tartja karban, felderíti az elérhető
útválasztókat és
kérésre bármelyik hozzá fizikailag
csatlakozó gép számára átadja
az általa nyilvántartott
útválasztási adatokat. Ezt
leginkább a helyi hálózat
átjárójaként működő
számítógépek
használják. Kiválasztásakor egy
ablak fog rákérdezni a segédprogram
helyére. Az itt alapból felkínált
érték általában megfelelő,
ezért nyugtázhatjuk az Enter
billentyű lenyomásával. Ezt
követően egy másik menü jelenik meg, ahol
a routed
beállításait adhatjuk meg. Itt
alapértelmezés szerint a -q
kapcsoló szerepel.
A következő sor az
rwhod(8) démont a rendszer
elindítása során. Az
rwhod
segédprogram a
rendszerüzeneteket a hálózaton
időközönként szétküldi vagy
„figyelő” (consumer) módban
összegyűjti ezeket. Ennek pontosabb részleteit
az ruptime(1) és rwho(1) man oldalakon
találhatjuk meg.
Az sshd(8) démoné az utolsó előtti beállítás. Ez az OpenSSH biztonságos shell szervere, melyet a szabványos telnet és FTP szerverek helyett ajánlanak. Az sshd szerver tehát két gép közti biztonságos, titkosított kapcsolatok létrehozására használható.
A lista végén a
(TCP kiterjesztések) menüpontot találhatjuk. Segítségével a TCP RFC 1323 és RFC 1644 dokumentumokban leírt kiterjesztéseinek használatát engedélyezhetjük. Ezzel egyes gépek esetén felgyorsulhat a kapcsolat, azonban más esetekben pedig eldobódhat. Ez szerverek használatánál nem ajánlott, viszont független gépeknél kifizetődő lehet.Most, miután beállítottuk a hálózati szolgáltatásokat, lépjünk vissza a lista elején található sysinstall programból.
(Kilépés) menüpontra és folytassuk a beállítást a következő opcióval, vagy egyszerűen az kétszeri kiválasztásával, majd a (Kilépés a telepítőből) gomb lenyomásával lépjünk ki aHa minden remekült ment, a képernyőn lentről felfelé gördülő üzeneteket fogunk látni, majd a rendszer várni fog tőlünk egy bejelentkezési nevet. A kiírt üzeneteket között a Scroll Lock lenyomása után a PgUp és PgDn billentyűk használatával tudunk lapozni. A Scroll Lock ismételt lenyomásával visszatérünk a bejelentkezéshez.
Nem minden esetben lesz látható az
összes üzenet (a puffer végessége
miatt), de miután bejelentkeztünk, ezeket a
dmesg
parancs kiadásával is
megnézhetjük.
Bejelentkezni a telepítéskor megadott
felhasználói név/jelszó
párossal tudunk (a példában ez most
rpratt
). Lehetőleg ne
jelentkezzünk be root
felhasználóként!
A rendszer indításakor jellemzően előforduló üzenetek (a verzióra vonatkozó adatokat kihagytuk):
Az RSA és DSA kulcsok generálása a lassabb gépeken sokág is eltarthat, habár ez mindig csak a friss telepítések utáni első indításkor történik meg. A rendszer későbbi indulásai ettől már gyorsabbak lesznek.
Ha X szervert is beállítottunk és
választottunk hozzá egy alapértelmezett
munkakörnyezetet, akkor ezt a parancssorból a
startx
kiadásával
elindíthatjuk el.
Fontos, hogy mindig szabályosan
állítsuk le az operációs rendszert,
ne kapcsoljuk ki csak úgy egyszerűen a
számítógépünket! A
leállításhoz először a
su
parancs kiadásával, majd itt
a root
jelszavának
megadásával vegyük fel az ehhez
szükséges rendszeradminisztrátori
jogosultságokat. Ez viszont csak abban az esetben fog
működni, ha a felhasználónk tagja a
wheel
csoportnak. Minden más
esetben egyszerűen jelentkezzünk be
root
felhasználóként
és használjuk a shutdown -h now
parancsot.
A fenti üzenet jelzi, hogy a leállító parancs kiadása után már kikapcsolhatjuk a számítógépet, vagy ha ehelyett egy billentyűt nyomunk le, akkor a gép újraindul.
A Ctrl+Alt+Del billentyűkombináció használatával is újra tudjuk indítani a rendszert, azonban ez normál működés közben nem ajánlott.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.