Korábban már megismerhettük, hogy a Vinum alapértelmezett neveket társít az erekhez és az allemezekhez, habár ezek a nevek felülbírálhatóak. Ez viszont egyáltalán nem ajánlott, mivel már a VERITAS kötetkezelő, ahol tetszőleges neveket rendelhetünk az objektumokhoz, használata során kiderült, hogy akkora mértékű rugalmasságot nem kínál fel, mint amennyi zavart képes okozni.
A nevek tartalmazhatnak bármilyen nem üres karaktert, azonban érdemes inkább csak betűket, számjegyeket és az aláhúzást használni. A kötetek, erek és allemezek nevei akár 64 karakteresek is lehetnek, a meghajtók nevei pedig 32 karakteresek.
A Vinum objektumai a /dev/gvinum
könyvtáron
belüli hierarchiában helyezkednek el
eszközleírókként. Az imént
említett példakonfiguráció
hatására a következő
eszközleírók jönnek létre:
Ez a rész csak a Vinum korábbi, elavult implementációjára vonatkozik.
A /dev/vinum/control
és
/dev/vinum/controld
nevű vezérlőeszközök, melyeket a
gvinum(8) és a Vinum démon
használ.
Mindegyik kötethez egy eszközleíró
tartozik. Ezek a Vinum számára a központi
eszközök, ezért az előbbi
konfiguráció révén megjelennek a
/dev/gvinum/myvol
,
/dev/gvinum/mirror
,
/dev/gvinum/striped
,
/dev/gvinum/raid5
és /dev/gvinum/raid10
eszközök.
Ez a rész csak a Vinum korábbi, elavult implementációjára vonatkozik.
Az egyes meghajtókhoz tartozó
leírók a /dev/vinum/drive
könyvtárban találhatóak. Ezek
valójában szimbolikus linkek a megfelelő
lemezes eszközökre.
Minden kötethez közvetlen leírók
tartoznak /dev/gvinum
könyvtárban.
Az egyes erek és allemezek
eszközleírói a
/dev/gvinum/plex
és /dev/gvinum/sd
könyvtárakban jelennek meg.
Például tekintsük most az alábbi konfigurációs állományt:
Az állomány feldolgozása után az
eszközleírókat a gvinum(8) az
alábbi módon szervezi a
/dev/gvinum
könyvtárban:
Jóllehet, az ereket és allemezeket nem ajánlott külön-külön elnevezni, a Vinum meghajtóknak nevet kell adni. Ezzel megoldhatóvá válik, hogy az egyes meghajtók automatikusan felismerhetőek legyenek abban az esetben is, amikor fizikailag áthelyezzük ezeket. A meghajtók nevei legfeljebb 32 karakteresek lehetnek.
A kötetek egyetlen kivétellel teljesen azonosak
a lemezekkel a rendszer számára. Ugyanis a
UNIX®-os meghajtóktól eltérően a
Vinum nem particionálja a köteteket, és
ezért nem is tárolnak partíciós
táblát. Ez megkövetelte néhány
lemezkezelő segédprogram, leginkább a
newfs(8) módosítását, mivel
azok korábban megpróbálták a
Vinum-kötetek nevének utolsó betűit egy
partíció azonosítójaként
értelmezni. Például egy lemezes
meghajtó neve /dev/ad0a
vagy /dev/da2h
alakú. Az
előbbi az első (0) IDE lemez első
(a
) partícióját,
míg az utóbbi a harmadik (2) SCSI lemez nyolcadik
(h
) partícióját
jelöli. Ezzel szemben azonban a Vinum-kötetek neve
/dev/gvinum/concat
alakú lesz, ahol a név semmilyen kapcsolatban nem
áll a partíció nevével.
Hétköznapi esetben a newfs(8) megpróbálja a lemez nevét értelmezni, és panaszkodik, ha nem sikerül. Például:
#
newfs /dev/gvinum/concat
newfs: /dev/gvinum/concat: can't figure out file system partitionA köteten a newfs(8) parancs kiadásával tudunk állományrendszert létrehozni:
#
newfs /dev/gvinum/concat
A FreeBSD 5.0 előtt verzióiban a newfs(8) parancsnak a régi elnevezési séma használata mellett még át kell adni egy -v kapcsolót is:
#
newfs -v /dev/vinum/concat
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.