Az ismétlések elkerülése végett a továbbiakban a „FreeBSD lemez” a megvásárolható vagy a magunk által készített FreeBSD CD-re vagy DVD-re vonatkozik.
Adódhatnak olyan esetek, amikor létre kell hoznunk a FreeBSD telepítésére használt saját eszközünket és/vagy forrásunkat. Ez lehet egy tetszőleges fizikai eszköz, például szalag, vagy bármilyen olyan forrás, ahonnan a sysinstall képes állományokat elérni, például egy FTP oldal vagy egy MS-DOS® partíció.
Például:
Egy FreeBSD lemezünk van és több hálózaton kapcsolódó számítógépünk. Készíteni akarunk egy helyi FTP oldalt a FreeBSD lemez felhasználásával, és így a hálózaton levő gépre az internet helyett innen telepítjük a rendszert.
Van egy FreeBSD lemezünk, azonban a FreeBSD-nek nem sikerült felismernie a CD/DVD-meghajtónkat, viszont az MS-DOS®/Windows®-nak igen. Felmásoljuk a FreeBSD telepítéséhez használt állományokat ugyanazon a számítógépen található egyik DOS partícióra, majd a FreeBSD-t ezekkel telepítjük.
A gépben, amelyre telepíteni akarunk, nincs CD/DVD-meghajtó vagy hálózati kártya, viszont „Laplink stílusú” soros vagy párhuzamos kábellel hozzá tudunk kapcsolódni egy olyan számítógépről, amelyben viszont van.
Készíteni akarunk a FreeBSD telepítésére használható szalagot.
A FreeBSD Projekt minden kiadás részeként architektúránként elérhetővé tesz legalább két CD image-et („ISO image-et”). Ha rendelkezünk CD-íróval, ezeket az image-eket fel-, illetve ki tudjuk írni („égetni”) CD-re, és a FreeBSD telepítésére tudjuk használni. Tehát ha van a kezünk ügyében CD-író és olcsón jutunk nagyobb sebességű interneteléréshez, akkor a FreeBSD telepítésének ez a legkönnyebb módja.
A megfelelő ISO image-ek letöltése
Az egyes kiadások ISO image-ei
letölthetőek a
ftp://ftp.FreeBSD.org/pub/FreeBSD/ISO-IMAGES-
címről vagy annak legközelebbi
tükrözéséről. Az
architektúra
/változat
architektúra
és
változat
részeket
igényeinknek megfelelően
helyettesítsük.
Az említett könyvtár általában a következő lemezek image-eit tartalmazza:
X
és
8.X
ISO image-ek nevei
és jelentéseiÁllománynév | Tartalom |
---|---|
FreeBSD- | Ezzel a CD image-dzsel tudjuk a FreeBSD CD-meghajtóról indításával elkezdeni a telepítést. Fontos tudnunk azonban, hogy ez az image nem tartalmazza a FreeBSD telepítéséhez szükséges komponenseket. Ezt a rendszer indítása után hálózaton keresztül (például egy FTP szerver segítségével) tudjuk megtenni. |
FreeBSD- | Ez a DVD image minden, az alap FreeBSD rendszer telepítéséhez szükséges komponenst tartalmaz, bináris csomagokkal és dokumentációval együtt. Ezenkívül még „élő” rendszert is tudunk indítani vele, közvetlenül a lemezről. |
FreeBSD- | Ez az image egy USB pendrive-ra írható, és minden olyan számítógépen használható, amely képes ilyen eszközről elindulni. Támogatja az „élő” módot is, amellyel rendszerünket állíthatjuk helyre. Ez az image nem érhető el FreeBSD 7.3 vagy korábbi rendszerek esetén. |
FreeBSD- | Ez az image tartalmazza az alap FreeBSD operációs rendszert és a hozzá tartozó dokumentációt, de semmilyen más további csomagot nem. |
FreeBSD- | Ezen az image-en bináris csomagok találhatóak. Ilyen a FreeBSD 8.0 és az utána következő változatoknál már nincs. |
FreeBSD- | Ez egy másik image, amelyen szintén bináris csomagok találhatóak. Ilyen a FreeBSD 8.0 és az utána következő változatoknál már nincs. |
FreeBSD- | A FreeBSD dokumentációja. |
FreeBSD- | Ez az image a rendszerhelyreállításhoz használt „élő” indítási módot támogatja, telepítést alapvetően nem lehet vele végezni. |
A FreeBSD 7.3 és a FreeBSD 8.1 előtti
7.X
, illetve
8.X
kiadások egy
ettől eltérő elnevezési
sémát követnek: a hozzájuk
tartozó ISO image-ek neveiben nem szerepel a
FreeBSD-
előtag.
Le kell töltenünk az
első lemez vagy (ha elérhető) a
bootonly
lemez ISO image-einek
egyikét. A kettőt egyszerre viszont ne
töltsük le, mivel a disc1
image
tartalmaz mindent, ami a bootonly
image-en megtalálható.
Akkor használjuk a bootonly
jelzésű image-et, ha
szélessávú
interneteléréssel rendelkezünk.
Segítségével el tudjuk kezdeni a FreeBSD
telepítését, és
szükség szerint a port/csomagrendszer
(lásd 4. fejezet - Alkalmazások telepítése: csomagok
és portok)
használatával csomagokat tudunk letölteni
és telepíteni.
A DVD image-ét (dvd1
) akkor
érdemes használni, ha a FreeBSD adott
kiadásának telepítése mellett
igényt tartunk valamennyi csomagra is.
A további lemezek image-ei is hasznosak lehetnek, de nem feltétlenül kellenek a telepítéshez, főleg abban az esetben, amikor gyors interneteléréssel rendelkezünk.
A CD-k írása
Ezután lemezekre kell írnunk a letöltött image-eket. Amennyiben ezt egy másik FreeBSD rendszeren végezzük, ennek részleteiről a 18.6. szakasz - Lézeres tárolóeszközök (CD-k) létrehozása és használata számol be (különösen a 18.6.3. szakasz - burncd és a 18.6.4. szakasz - cdrecord leírása).
Ha másik platformon végezzük ezt a műveletet, akkor az adott platformon felkínált CD-író szoftverekkel kell dolgoznunk. Az image-ek szabványos ISO formátumúak, amelyet szinte az összes CD-író alkalmazás ismer.
Ha kíváncsiak vagyunk egy saját FreeBSD kiadás elkészítésére, olvassuk el a kiadások szervezéséről szóló cikket (angolul).
A FreeBSD lemezeken az FTP oldalakéhoz hasonló elrendezést találunk. Ez megkönnyíti a hálózatunkban található számítógépekhez a FreeBSD telepítésére használható helyi FTP oldal létrehozását.
Az FTP oldalnak otthont adó FreeBSD
számítógépen tegyük a CD-t
a meghajtóba, majd csatlakoztassuk a
/cdrom
könyvtárba.
#
mount /cdrom
Hozzunk létre egy anonim FTP
hozzáférést az
/etc/passwd
állományban.
A vipw(8) segítségével
tehát illesszük be a következő sort az
/etc/passwd
állományba:
Gondoskodjuk róla, hogy az FTP
szolgáltatás engedélyezve legyen az
/etc/inetd.conf
állományban.
Most már bárki, aki képes csatlakozni
ehhez a számítógéphez, a
telepítés típusának ki tudja
választani az FTP-t. Az FTP oldalak
menüjében válassza az „Other”
(Egyéb) pontot, majd adja meg az
ftp://
címet.gépnév
Ha az FTP-n csatlakozó kliensek rendszerindításhoz használt eszköze (általában a floppy) verziója nem egyezik meg tökéletesen a helyi FTP oldalon találhatóval, akkor a sysinstall nem engedi a telepítést. Ha a változatok nem hasonlóak és ezt felül akarjuk bírálni, akkor be kell lépnünk az (Beállítások) menübe, ahol át kell állítanunk a terjesztés nevét (distribution name) (bármelyik)-re.
A fenti megközelítés kizárólag csak egy tűzfallal védett helyi hálózaton javasolt. FTP szolgáltatás létrehozása az interneten (és nem a helyi hálózatunkban) levő számítógépek számára különböző támadásoknak és egyéb kellemetlenségeknek teszi ki a számítógépünket. Határozottan javasoljuk, hogy ebben az esetben különösen ügyeljünk a biztonságra.
Ha floppylemezről kellene telepítenünk (amit viszont semmiképpen sem ajánlanánk) egy nem támogatott hardvereszköz miatt, vagy mert egyszerűen szeretjük a dolgok nehezebbik oldalát megfogni, akkor ehhez először elő kell készítenünk pár lemezt.
Legalább annyi 1,44 MB-os lemezre van
szükségünk, mint amennyire
ráférnek a base
(alapterjesztés) könyvtárban
található állományok. Ha DOS-ban
hozzuk létre ezeket a lemezeket, akkor a
használatukhoz meg kell
formázni ezeket az MS-DOS® FORMAT
parancsával. Windows® használata esetén
az Windows Explorerben (Intézőben) tudjuk
megformázni a lemezeket (kattintsunk a jobb gombbal az
A:
meghajtóra, majd
válasszuk a „Format”
(Formázás) menüpontot).
Ne bízzunk a gyárilag formázott („pre-formatted” jelzésű) lemezekben! Menjünk biztosra és formázzuk meg mi magunk is lemezeket. A felhasználóinktól régebben számtalan olyan panasz érkezett, amely a helytelenül megformázott lemezből fakadt, ezért erre most kiemelten felhívjuk a figyelmet.
A formázás abban az esetben sem bizonyul
rossz ötletnek, ha egy másik FreeBSD gépen
gyártjuk le a lemezeket, habár nem kell
mindegyik lemezre DOS állományrendszert
tennünk. Helyette a bsdlabel
és newfs
parancsok
használatával UFS
állományrendszert is tehetünk rájuk,
ahogy (1,44 MB méretű lemezek esetén)
ezt az alábbi parancsok mutatják:
#
fdformat -f 1440 fd0.1440
#
bsdlabel -w fd0.1440 floppy3
#
newfs -t 2 -u 18 -l 1 -i 65536 /dev/fd0
Ezután a többi állományrendszerhez hasonlóan a lemezeket tudjuk csatlakoztatni és írni.
Miután megformáztuk a lemezeket,
rájuk kell másolnunk az
állományokat. A terjesztésekhez
tartozó állományokat adott
méretű darabokra szeleteltük, így
kényelmesen ráférnek egy
hagyományos 1,44 MB méretű floppyra.
Menjünk végig az összes floppyn és
mindegyikre pakoljuk fel a lehető legtöbb
állományt egészen addig, amíg
így az összes szükséges
terjesztést össze nem szedtük. A floppykon
minden terjesztés kerüljön egy
hozzá tartozó alkönyvtárba,
például: a:\base\base.aa
,
a:\base\base.ab
és így
tovább.
Az első lemezre rá kell másolnunk a
base.inf
nevű
állományt is, mivel ennek
beolvasásával lesz képes
kitalálni a telepítő, hogy a
terjesztések összeszedése és
összefűzése során mennyi darabot
keressen.
Ahogy elérkezünk a telepítőeszköz kiválasztásához a telepítés folyamatában, ott válasszuk a
menüpontot, majd utána kövessük a felbukkanó üzeneteket.Amikor egy MS-DOS® partícióról
akarunk telepíteni,
előkészítés gyanánt
másoljuk a terjesztésekhez tartozó
állományokat a partícióra egy
freebsd
könyvtárba. Ez lesz
például a c:\freebsd
.
Ebben a könyvtárban igyekezzük minél
jobban megtartani a CD vagy az FTP oldal
könyvtárszerkezetét, ezért erre a
CD-ről történő
átmásolásra a DOS
xcopy
parancsát javasoljuk.
Például így tudjuk
előkészíteni a FreeBSD legegyszerűbb
változatának
telepítését:
C:\>
md c:\freebsd
C:\>
xcopy e:\bin c:\freebsd\bin\ /s
C:\>
xcopy e:\manpages c:\freebsd\manpages\ /s
A fentiekben feltételeztük, hogy ehhez a
C:
meghajtón elég
szabad helyünk van, valamint az
E:
meghajtón érjük
el a CD-t.
Ha nincs CD-meghajtónk, az ftp.FreeBSD.org címről letölthetjük a terjesztésket. Minden egyes terjesztés külön könyvtárban található, tehát például a base (alap) terjesztés az 8.1/base/ könyvtárban található.
Mindegyik telepítendő terjesztést (ami
még elfér) másoljuk át az MS-DOS®
partíció c:\freebsd
könyvtárába — a
telepítéshez egyébként
egyedül a BIN
terjesztés
szükséges.
Valószínűleg a szalagos módszer a legegyszerűbb, egyfajta élő FTP-s vagy CD-s telepítés. A telepítőprogram arra számít, hogy a szalagon az állományok egymás után helyezkednek el. Tehát miután beszereztük a nekünk kellő terjesztésekhez tartozó összes állományt, egyszerűen vegyük fel ezeket a szalagra:
#
cd /freebsd/distdir
#
tar cvf /dev/rwt0 dist1 ... dist2
Mielőtt telepítenénk, ellenőrizzük, hogy legyen elég helyünk valamelyik (a telepítés során majd kiválasztható átmeneti) könyvtárban ahhoz, hogy az itt létrehozott szalag teljes tartalma elférjen benne. Mivel a szalagok csak szekvenciálisan érhetőek el, ezért ennél a módszernél jó sok ideiglenes tárhelyre lesz szükségünk.
A telepítés megkezdése után a szalagnak már azelőtt a meghajtóban kell lennie, hogy rendszerindító floppyról elindítanánk a rendszert, máskülönben nem találja meg.
Háromféle hálózati telepítési mód létezik: Ethernet (szabványos Ethernet-vezérlővel), soros port (PPP) vagy párhuzamos port (PLIP (laplink kábel)).
Valószínűleg az Ethernet-csatlakozó választásával érjük el a leggyorsabb hálózati telepítést. A FreeBSD ismeri a legtöbb PC-s Ethernet kártyát. Az ismert kártyák (és a hozzájuk tartozó beállítások) a FreeBSD egyes kiadásának hardverjegyzékében (Hardware Notes) találhatóak meg. Amennyiben egy támogatott PCMCIA Ethernet kártyát használunk, mindig a laptop bekapcsolása előtt helyezzük be! A FreeBSD telepítés közben sajnos nem támogatja a PCMCIA kártyák menetközbeni behelyezését.
Ezenkívül még ismernünk kell a hálózaton kapott IP-címünket, az általa használt címosztály hálózati maszkját, a gépünk nevét. Ha PPP kapcsolaton keresztül telepítünk és nincs statikus IP-címünk, akkor minden bizonnyal az internet-szolgáltatónktól kaptunk egyet dinamikusan. A konkrét hálózati beállításokat a hálózatunk rendszergazdájától is érdemes megkérdezni. Ha a hálózaton levő többi gépre névvel és nem IP-címmel hivatkozunk, akkor szükségünk lesz még egy név(feloldó) szerverre és az internet eléréséhez egy átjáró címére is (ha PPP-t használunk, ez a szolgáltatónk IP-címe lesz). Ha FTP-ről HTTP proxy használatával telepítünk, akkor a proxy címe is kelleni fog. Ha magunktól nem vagyunk képesek ezekre a kérdésekre válaszolni, akkor az ilyen típusú telepítés megkezdése előtt tényleg segítséget kell kérnünk egy rendszergazdától vagy az internet-szolgáltatónktól.
Ha modemet használunk, akkor a PPP szinte biztosan megfelel nekünk. Gondoskodjunk róla, hogy már a telepítés korai szakaszában rendelkezésünkre áll az internet-szolgáltatónkkal kapcsolatosan minden hasznos információ.
Ha PAP vagy CHAP használatával
kapcsolódunk a szolgáltatónkhoz
(másképp szólva Windows®-ban így
tudunk szkriptek nélkül csatlakozni),
mindössze a dial
parancsot kell
kiadnunk a ppp
parancssorában. Minden más esetben tudnunk kell
a modemünk saját „AT parancsaival”
tárcsázni az
internet-szolgáltatónkat, hiszen ehhez a PPP
tárcsázó csak egy nagyon kezdetleges
terminálemulációt nyújt. Ezzel
kapcsolatban olvassuk el a
kézikönyv és a GYIK
idevágó részeit. Ha gondjaink
akadnának, a naplózás a set log
local ...
parancs kiadásával
átirányítható
közvetlenül a képernyőre.
Ha kötött módon tudunk csatlakozni egy másik (2.0-R vagy későbbi verziójú) FreeBSD géphez, akkor megpróbálkozhatunk a párhuzamos „laplink” kábellel. A párhuzamos porton keresztüli adatátvitel sebessége a soros vonalénál jóval nagyobb (egészen 50 kbyte/mp), ezért vele a telepítés is gyorsabb.
A telepítés NFS-en keresztül szinte magától értetődik. Egyszerűen csak másoljuk a FreeBSD terjesztéseihez tartozó állományokat az NFS szerverre és állítsuk be rá az NFS telepítőeszközt.
Ha a szerver csak „privilegizált
portokat” ismer (ami általában
alapértelmezett a Sun
munkaállomásoknál), a
telepítés megkezdése előtt az
(Beállítások) menüben be kell
állítani az NFS Secure
(Biztonságos NFS) opciót.
Ha egy gyenge minőségű és kis
adatátviteli sebességű Ethernet
kártyánk van, akkor emellett még
hasznos lehet beállítani az NFS
Slow
(Lassú NFS) opciót is.
Az NFS-en keresztüli telepítés
működéséhez a szervernek
támogatnia kell az alkönyvtárak
csatlakoztatását is, tehát
például ha a FreeBSD 8.1
terjesztésünk a
ziggy:/usr/archive/stuff/FreeBSD
könyvtárban található, akkor
ziggy
nevű gépnek
lehetővé kell tennie a
/usr/archive/stuff/FreeBSD
könyvtár közvetlen
csatlakoztatását is, nem csak a
/usr
vagy
/usr/archive/stuff
könyvtárakét.
A FreeBSD /etc/exports
állományában ezt az
-alldirs
beállítással
vezérelhetjük. Más NFS szervereken
esetleg más megszokásokat kell
követnünk. Amennyiben a szervertől
permission denied
(hozzáférés megtagadva) üzeneteket
kapjuk, valószínű, hogy ezt nem
állítottuk be megfelelően.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.