Alapértelmezés szerint a telepítés egészen addig nem fog semmit sem írni a lemezekre, amíg a következő üzenet fel nem bukkan:
Last Chance: Are you SURE you want continue the installation? If you're running this on a disk with data you wish to save then WE STRONGLY ENCOURAGE YOU TO MAKE PROPER BACKUPS before proceeding! We can take no responsibility for lost disk contents!
A szöveg fordítása:
Utolsó esély: BIZTOSAN folytatni kívánja a telepítést? Ha olyan lemezre szeretne telepíteni, amelyen fontos adatok találhatóak, HATÁROZOTTAN JAVASOLJUK, hogy a továbblépés előtt KÉSZÍTSEN RÓLUK MEGBÍZHATÓ BIZTONSÁGI MÁSOLATOT! Nem vállalunk semmilyen felelősséget az elveszett adatokért!
A telepítőből tehát a fenti, végső figyelmeztetés előtt bármikor ki lehet lépni anélkül, hogy a merevlemezünkön levő adatokat veszélyeztetnénk. Ha úgy érezzük, hogy valamit véletlenül rosszul állítottunk volna be a telepítés során, ekkor még minden komolyabb kár okozása nélkül kikapcsolhatjuk a számítógépünket.
Kezdjünk egy kikapcsolt számítógéppel.
Kapcsoljuk be a számítógépet. Az indulása során látnunk kell egy olyan opciót, amivel be tudunk lépni a rendszer beállításait tartalmazó menübe, avagy a BIOS-ba. Ezt többnyire a F2, F10, Del vagy a Alt+S lenyomásával érhetjük el. Ezek közül használjuk a képernyőn megjelenő billentyűket. Előfordulhat, hogy induláskor a számítógépünk semmilyen szöveget, csak egy képet mutat. Ilyenkor általában a Esc billentyű megnyomására eltűnik a kép és láthatóvá válnak a számunkra fontos üzenetek.
Miután beléptünk a menübe,
keressük meg azt a beállítást,
amely a rendszerindításhoz használt
eszközt határozza meg. Ennek a neve sokszor
„Boot Order” (rendszerindítási
sorrend) vagy valami hozzá hasonló. Itt
mindenféle eszköz felsorolását
találjuk: Floppy
,
CDROM
, First Hard
Disk
(első merevlemezes meghajtó)
és így tovább.
Ha CD-ről akarjuk a telepítést
elindítani, akkor akkor a CDROM
eszközt válasszuk. Ha bármilyen
kétség merülne fel bennünk,
keressük meg ezt a beállítást a
számítógéphez és/vagy az
alaplaphoz kapott kézikönyvben.
Igényeink szerint végezzük el a beállítást, majd mentsük el és lépjünk ki. Most indítsuk újra a számítógépet.
Ha a 2.3.7. szakasz - Készítsünk egy rendszerindító lemeztban leírtak szerint rendszerindító pendrive-ot készítettünk, akkor bekapcsolás előtt csatlakoztassuk a számítógéphez.
Ha CD-ről indítjuk a telepítést, akkor kapcsoljuk be a számítógépet és az elindulása után igyekezzünk minél hamarabb betenni a lemezt a meghajtóba.
A FreeBSD 7.3 és az azt megelőző
változatokban a 2.3.7. szakasz - Készítsünk egy
rendszerindító lemeztban leírtak szerint
előkészített floppy-ról is el
tudjuk kezdeni a telepítést. Ezek egyike
lesz az első rendszerindító lemez, a
boot.flp
. Helyezzük ezt a
lemezt a meghajtóba, és indítsuk el
vele a számítógépet.
Ha minden próbálkozásunk ellenére a számítógépünk a megszokott módon indul és a meglevő operációs rendszert tölti be, akkor a következőkkel lehet a gond:
A lemezeket nem raktuk be eléggé korán. Hagyjuk benn ezeket és próbáljuk meg ismét újraindítani a számítógépet.
Nem állítottuk be jól a BIOS-t. Próbáljuk meg egészen addig újra végrehajtani az előző lépést, amíg a megfelelő beállítást el nem találjuk.
A BIOS nem támogatja a kiválasztott eszközről történő rendszerindítást.
A FreeBSD megkezdi az indulását. Ha CD-ről indítjuk, akkor valami ehhez hasonlót fogunk látni (a konkrét verzióra vonatkozó adatokat itt most kihagytuk):
Amikor floppyról indítjuk a rendszert, ehhez hasonlóval találkozhatunk (itt sem szerepelnek most verzióadatok):
Kövessük a képernyőn
megjelenő utasítást („Helyezze be a
"Kernel floppy 1" címkéjű lemezt
és nyomjon meg egy billentyűt...”),
tehát vegyük ki a boot.flp
image-hez tartozó lemezt és tegyük be
helyette a kern1.flp
image-hez
tartozó lemezt, majd nyomjuk le az
Enter billentyűt. Várjuk meg
amíg a rendszer megkezdi az indulást az
első lemezről, majd az utasításoknak
megfelelően folyamatosan tegyük be a soron
következő lemezeket.
Miután elindítottuk a rendszert CD-ről, pendrive-ról vagy floppy-ról, a rendszerindítási folyamat be fogja hozni a FreeBSD rendszertöltőjének menüjét:
Várjuk ki a tíz másodperces szünetet vagy egyből nyomjuk le az Enter billentyűt.
A legtöbb SPARC64® alapú rendszert úgy állították be, hogy automatikusan lemezről induljon. A FreeBSD telepítéséhez azonban hálózaton keresztül vagy CD-ről kell indítanunk a rendszert, ezért módosítanunk kell a PROM (az OpenFirmware) beállításait.
Mindehhez indítsuk újra a rendszert és várjuk meg, amíg feltűnik a rendszerindító üzenet. A konkrét üzenet nagyban függ a számítógép típusától, azonban valami ilyesmi lesz:
Amikor megpróbálja a rendszert
elindítani a lemezről, a PROM
parancssorának bekéréshez nyomjuk le a
billentyűzeten az L1+A vagy a Stop+A
billentyűket, esetleg a soros konzolon keresztül
küldjünk egy BREAK
parancsot
(például a tip(1) vagy cu(1) man
oldalakon szereplő ~#
parancs
használatával). Körülbelül
így néz ki:
Ez a fajta parancssor csak az egy processzorral rendelkező rendszereken jelenik meg. | |
Ez a fajta parancssor többprocesszoros (SMP) rendszereken jelenik meg, ahol a szám az éppen aktív processzor sorszámát jelöli. |
Most helyezzük a CD-t a meghajtóba, és
a PROM parancssorában pedig gépeljük be
boot cdrom
parancsot.
A képernyőn megjelenő utolsó pár száz sor mindig eltárolódik, később tetszőlegesen átvizsgálhatóak.
A puffer tartalmának átnézéséhez nyomjuk le a Scroll Lock billentyűt, amivel bekapcsoljuk a korábban megjelent üzenetek közti visszalépést. Itt a nyílbillentyűk, vagy a PageUp és PageDown billentyűk használhatóak a kiírások átböngészéséhez. A Scroll Lock ismételt lenyomásával kiléphetünk ebből a módból.
Tegyük most mi is ezt, és nézzük az összes olyan üzenetet, amely a rendszermag indulása során keletkezett. A 2.2. ábra - Példa az eszközkeresés eredményeireban látható szövegekhez hasonlóakat fogunk találni, habár ez a számítógépben található konkrét eszközöktől függően eltérő lehet.
Figyelmesen olvassuk át az üzeneteket, és
bizonyosodjuk meg róla, hogy a FreeBSD minden
számunkra fontos eszközt felismert. Ha nem
látunk egy eszközt, akkor azt
valószínűleg nem találta meg. Egy
saját rendszermag
létrehozásával azonban fel tudunk
ismertetni olyan eszközöket is, amelyek
támogatása eredetileg nem szerepel a
GENERIC
rendszermagban. Ilyenek
például a hangkártyák.
A FreeBSD 6.2 vagy későbbi változataiban az eszközök felkutatása után a 2.3. ábra - Az ország kiválasztásaban láthatóak következnek. Itt a nyílbillentyűk segítségével választhatjuk ki az országot (country), térséget (region) vagy csoportot (group). Az Enter lenyomása után pillanatok alatt beállítódik az országunk. Ha meg akarjuk ismételni az iménti beállítást, pillanatok alatt ki tudunk lépni a sysinstall programból.
Ha országként Enter billentyű lenyomásával válasszuk ki.
(Egyesült Államok) került beállításra, akkor a szabványos amerikai billentyűzet-kiosztás állítódik be. A többi ország esetében az alábbi menü jelenik meg. A kurzormozgató billentyűk segítségével ekkor keressük meg ki a számunkra megfelelő kiosztást, és azA telepítőprogram főképernyőjén válasszuk ki a nyílbillentyűkkel az „Kilépés a telepítésből”) menüpontot. Erre a következő üzenet fog megjelenni:
(Az üzenet fordítása:
Ha a
választ adjuk és a CD-t az újraindításkor is a meghajtóban hagyjuk, akkor a telepítőprogram még egyszer el fog indulni.Ha floppyról indítottuk volna a rendszert, az
újraindítás előtt vegyük ki a
boot.flp
image-et tartalmazó
lemezt.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.