Az asztalon megjelenő különböző
effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus
hardverünkre. Ezért ha nVidia
gyártmányú chippel rendelkező
kártyánk van, érdemes
telepítenünk rendszerünkre a
hozzá tartozó zárt
forráskódú meghajtó legfrissebb
változatát. Ha nem ilyen kártyánk
van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel
az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a
szakaszt és folytassuk az xorg.conf
állomány
beállításával.
Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk:
A legújabb nVidia kártyákat az
x11/nvidia-driver
port
támogatja.
A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia
kártyákat a meghajtó
96XX
sorozata támogatja,
amely a x11/nvidia-driver-96xx
porton
keresztül érhető el.
Az ezeknél is régebbi
kártyákat, mint például a
GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a
meghajtó 71XX sorozata támogatja, és
x11/nvidia-driver-71xx
porton keresztül telepíthetjük.
Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html.
Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében.
Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat.
Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát:
#
cd /usr/ports/x11/nvidia-driver
#
make install clean
A meghajtó telepítése során
létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a
rendszer indításakor kell betöltenünk.
Ehhez mindössze a következő sort kell
elhelyeznünk az /boot/loader.conf
állományban:
Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a
kldload nvidia
parancs
kiadásával a modult közvetlenül a port
telepítése után betöltjük a
futó rendszermagba, azonban az
Xorg legfrissebb
változatai esetén gondot okozhat, ha a
meghajtót nem a rendszerindítás
során töltjük be. Ezért a
/boot/loader.conf
módosítása után
mindenképpen javasoljuk a rendszer
újraindítását.
A modul sikeres betöltését
követően az xorg.conf
állományban mindössze egyetlen sor
átírásával engedélyezni
tudjuk a zárt forráskódú
meghajtó használatát.
Keressük meg az alábbi sort az
/etc/X11/xorg.conf
állományban:
és változtassuk meg erre:
Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az Xorg használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó.
Habár nem feltétlenül
szükségesek, az x11/nvidia-xconfig
és
x11/nvidia-settings
portok
telepítését is ajánljuk. Ez
előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az
/etc/X11/xorg.conf
állományhoz tartozó
módosításokat, illetve az
utóbbival a működő
Xorg rendszerünkön
belül tudjuk módosítani a
képernyő beállításait.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.