Wikidézet huwikiquote https://hu.wikiquote.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.39.0-wmf.25 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikidézet Wikidézet-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Gadget Gadget talk Gadget definition Gadget definition talk 0 2421 53324 52837 2022-08-18T11:43:49Z DorysTS 2490 /* Idézetek */ wikitext text/x-wiki [[Image:Hofi-szobor1.jpg|thumb|260px|Stremeny Géza szobra a Mikroszkóp Színpad előtt]] '''Hofi Géza''' ''(születési neve: Hoffmann Géza)'' (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.); magyar színész, humorista, előadóművész. ==Idézetek== :{{forrás}} * – A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll... * – A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! : – Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG. * – Művész úr, régen láttam! : – Ja, régen én is. * Anyósom fekszik az ágyon: : – ...Jaaaaj. ...Meghalok... Egy pók mászik a plafonon... : – Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni! * Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam! * Amerikás magyarok: : - Most jöttünk Losziból, autónk is van, Wagon Station Camping Car. * – What is this kerek? : – Zsömle, te barom! * Aztán jött a roham ám... : Mentem is az ágy alá. : Találkoztam két kacsával... : Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, ...aztán tele lett az is... * Tudod miből készül az ópium? : Azaz! Mákból. : És nálunk tudod miből készül? Dumákból. * - Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?! : - Mennyi a terv, elvtárs? : - 14! : - Ezt megmondták a disznónak is? Azé’ jobb, ha maga beszél vele, mégiscsak egy szinten vannak... * Malac jön ki a disznóból, disznó pedig a kocsmából. * ...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenzné, meg az ura... Az, a Cenzúra. Hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd! * Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik? : Hát onnan, hogy mozog a szája * Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem! * Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék. * Elvtársak, hol áll a hanyatló Nyugat? : A szakadék szélén, elvtársak! : És hol tartunk mi? : Mi természetesen egy lépéssel előtte járunk! * Azért tudod, nagy francok vagyunk mi is... egy haldoklótól kölcsönkérni? * Anyós: - Adok még majd hatvan ezret, ha megmurdelek! : - Hát gyerünk már anyukám, most kell a pénz! Később a Reagen is ad! * Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van... : Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, ...meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem? : Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, ott himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat” - mondom neki. * Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás... * Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?! * Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki! * - Kérek 1 kiló fejhúst! : - Nincs. : - Hát akkor, 1,5 kiló pörköltnek valót! : - Nincs. : - Hát akkor, 1 kiló pacalt! : - Nincs. : - Hát akkor, 40 deka sonkát! : - Nincs. : - Hát akkor, 2 kiló oldalast! : - Nincs. : - Hát akkor, 1 kiló lábszárt! : - Nincs. : Főnök kiszól a raktárból: : - Józsi! Ki az aki ennyire válogat? * Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is... (A Tiszta Őrültek Háza jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.) * Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták? : Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor! * Mama, képzelje, jogállamban fogunk élni! : Anyós: - Jaj már megint költözünk?? * Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van? : Egyébként haragudj arra, aki kinevezett! : Az elvtárs érzékeny, nézz oda! * Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden. * Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. ...hátha odaadja a perselyt. * Hidd el nekem, itt hármat foghatsz: : A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat. * Gyereked lábán mikor lesz új cipő: : Majd ha a tanácselnök fia rálép. : Nyugodj meg, annak lesz! : Az már tud lopni - csalni - hazudni : De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik? : Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott? : Hát ilyet! : Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még! : Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből. * Mi az: 30 kiló és legel? : Januártól Te! * Magyarországra miért jön a pápa? : Feladja az utolsó kenetet. * Az országnak nem most lett rossz! : Neeem. : Most vették észre!!! * Ide még a begyűrüzés is begyűrüzik. : A rohadt NATO anyjukat, tudod?! Azoknál most rossz és nálunk meg azért nem jó! : Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni? * Én vagyok a magyar szocializmus! : Mi van, Gizi, szebbet vártál? : Aranyapám, ez van! * Apukád partizán volt? : Nem, de már intézik. * Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe! : Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló! * Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop... * Etessétek anyátokat! * Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család... * A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad. * Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú'? – Úgy meg nem látom a tévét. * Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S'te, mit csináltál? – Há' rizst. * Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment. * Mi a különbség Isten és Orbán Viktor között? Isten nem akar Orbán Viktor lenni! * Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? Öhöm. Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar? * Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!... * Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem... * Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Há' mikor melyiket! * Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! ...izé halló lányt. * Super channel, Sky channel, felejtsen el, kész! * Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról) * - Megismer? : Mire az eladó: – Nem. : - Én vagyok a vevő! * Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van. * Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem! * Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő. * A korrupció az, amiből mi kimaradunk. * Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes... a felkelés előtt. * Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak. * A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott. * Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy. * A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: "Le az árdrágítókkal!" – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész. * Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na...! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség! * Én elszabtam, : te elszabtad, : ő elszabta, : mi elszabtuk; : ha elszabtuk, : hát elszabtuk, : utólag már szabhatjuk : (szab–tara–raram... –hatjuk!). * Kell egy kis áramszünet : Időnként mindenkinek, : És aztán megint mehet : Minden tovább. * ...a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN! * Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura? * Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a cseh 2–t! Az se kisebb csapás, hidd el! * Mit ad Isten, illetve... hogy – hogy nem, elvtársak! Ez is maradhat? De bátor vagy, jól van! Ha visznek, akkor majd jössz, jó?! Majd kérdik otthon, hogy: Na, milyen volt a műsor? Hát, hosszú tárgyalás lesz... * - Hogy történt? - kérdezi a rendőr: : - Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az Ergós üvegit. Otthon mindenem megvan, van hi–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam. : Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka... Aztán jön a bal alsó madárfogás, és a végén nem kell szakítani. : A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja: : – Az úgy, úgy volt, hogy a pénzzel a raboló, a pénzzel elszáguldott egy Dacia-val. : Puff, ezen bukott le. Mert mivel tudjuk, elvtársak, a Dacia, az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik, de speciel száguldani, azt nem. * Te, figyelj, haver! Képzeld el, Magyarországon jobb lett az élet! : Tényleg? : Nem, de képzeld el! * Veszelka, veszel kabátot? * Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?! : – Brezsnyev elvtárs, ez egy szép meißeni porcelán : Brezsnyev: Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?! : – Brezsnyev elvtárs, hát miért fordítja meg mindig? : Brezsnyev: Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni. * Bedobom a bánatom a Dunába, és a kedves szeretőmet utána, : Megtelt már a tarisznya, kurva lettél, kurva lettél Mariska(x2) : Azt kaptam én hozományba apámtól, esküvőnkön kilépett Ő a pártból : Dörzsöli seggemet a nyereg, totózok, aztán mégse nyerek!(x2) : Jó a képviselő fánk, jaj, de nagy lett a pofánk, : Sírva vigad a magyar, éljen a Dunakanyar, : ... * Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel. : Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem a kútnál, a sorban előttem álltál, ...egy óra múlva meg mögöttem... : Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel. Na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el. Jajj! Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz! : Hogy nem szakad rá a... Leengedi a benzint!!! : Úgy sajnáltam, ...hogy nem gyújtott rá. * Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél. [[File:Hofi.jpg|jobbra|300px|thumb|Hofi Géza síremléke.]] * Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj: : – Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni. : – Hogy az Istenbe! : De még nincs vége. Azt mondja erre: : – Puszit nem adsz? : Kész, puff! Kóma, kóma, a komaasszony is. * Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy hat kórházat végig járt, de sehol sem tudnak róla. : Mellettem feküdt egy öreg bácsika. Megszólalt: : - Úristen, már megint összeírják a zsidókat és már a H betűnél tartanak? * Kérdezték anyósomtól, hogy: : – Mi baja volt a Gézának? : – Mint az Antall-kormánynak. Infarstruktúrája volt! : Az Istenbe beszél már bele, mama! * Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor... * Szép temetés volt, nagyon szép. Sokan beszéltek. Minden beszéd végén taps volt. Hát temetés... Az a sok magánember, hú! Magánember, magántestőrökkel, állami kocsival... : És sokan voltak, sokan. Sokkal többen lettek volna, csak még nem érkeztek meg a Don-kanyarból... * - Hát veled mi van, hogy vagy? : - Miniszter lettem. : - Miniszter? : - Igen! Tengerészeti miniszter! : - Tengerészeti? Hát te hülye vagy, nincs is tengerünk! : - Géza, te vagy a hülye! Hát van népjóléti miniszter is! * Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik. : - Ott a kacsa! : - Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!" * Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec" végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg. : Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó! : Te, a rendszerváltásnak tudod, mi a lényege? Régen abba a mocskos, telelökött rendszerbe mi volt? Szagyityesz. Most mi van? IFOR! * - Be kéne törni a világpiacra! : - Mivel, hülye? Pajszerrel? * Felkészültünk a télre, de be kell valljuk, hóra nem számítottunk... * Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek. * Sovány, már megint röhögsz, te? Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni. * Mire jó a kerekes kút? : Oda lehet tolni, ahol víz van. * Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok. A járda itt, az Andrássy-n, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, aaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá... Így mentünk, nézd meg, így e... : Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, mire elértünk a sarokig, púder jött belőle már. * Tésztafeszítő kisiparos. - Lángossütő. * Megfordultam. (Velem az utca is.) : - Hofi elvtárs! Aztán jól viselkedjen... * Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt? (a feje tetejére mutat) * ...kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy... Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük? * Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körül érné, amennyi alapanyag van hozzá. * Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom. * A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja. * Nyugodj meg, ha még egyszer lesz '56, az már 112. * Ott van a Nagy Kínai fal .... Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal. * Az igazságból elveszett az "i". * Te, ha nem lenne ilyen erős mezőgazdaságunk, olyan ipari ország lennénk, hogy arról koldulnánk. * Hurrá! Levizsgázott Deutsch Tamás!<ref>[http://mno.hu/migr_1834/diploma-utan-erettsegi-elott-685620 Diploma után, érettségi előtt.] MNO. 2003. július 9.</ref> * Nem vagy hülye, csak nincsen szerencséd amikor gondolkozol. == Külső hivatkozások == * [https://web.archive.org/web/20090228223028/http://www.disputa.ro/cgi-bin/disputa/ultimatebb.cgi?/topic/7/15.html Hofélia fórum] * [http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1018437638 SG Fórum topikja] == Jegyzetek == <references/> {{wikipédia}} [[Kategória:Magyar humoristák]] [[kategória:Magyar színészek]] e5ug5wbm7jwejsygqcg6wvieijeijud 0 4007 53321 22322 2022-08-17T17:08:42Z Blua lago 12696 teljesen üres 'További információk' / 'Külső hivatkozások' szakasz feltöltése wikitext text/x-wiki '''Szamosközy István''' (Kolozsvár, 1570. – Gyulafehérvár, 1612. március 29.) erdélyi magyar történetíró. ==Idézetek tőle== *...Nagy szárazság tarta abban az hónapban. Nappal három órakor nagy setét kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Vala egy torony az várban Sigmond palotája mellett, kinek czímertorony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykű... ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala... Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némeleket az Dunába hánt, némeleket széllel döntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette... Az Dunán való hídat is nagy helyen általszakasztotta volt. királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kincsét tartották, mind oda veszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld az messze, fél mélyföldig az török szerszámait, és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra... Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerte széllel az hegyen az nagy füst vala. Az törökök széllel futottak, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor. :''Részlet krónikájából. A nagy budai lőporrobbanást írja le eképpen. Szekunder forrása: Budapest krónikája – a kezdetektől napjainkig, szerkesztette: Bart István, Corvina kiadó, 2007, ISBN 978 963 13 5676 2'' ==További információk == {{Wikipédia}} *{{CitLib|szerző=Klaniczay Tibor|cím=A magyar irodalom története (2. kötet)| url=https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/01/286.html |kiadó=Akadémiai Kiadó|hely=Budapest |év= 1964}} *David Thomas, John Chesworth, et al.: ''[https://www.academia.edu/36387115/Stephanus%20Zamosius%20István%20Szamosközy%20.%20In%20Thomas%20David%20John%20Chesworth%20Eds.%20Christian-Muslim%20Relations.%20A%20Bibliographical%20History%20Vol.%209.%20Western%20and%20Southern%20Europe%201600-1700%20.%20Leiden%20Boston%20Brill%202017.%20971-975 Stephanus Zamosius (István Szamosközy). In: Thomas David, John Chesworth (Eds.): Christian-Muslim Relations. A Bibliographical History Vol. 9. Western and Southern Europe (1600-1700)].'' Leiden; Boston: Brill, 2017. 971-975. [[Kategória:Magyar történetírók]] 8vhlc63a7ff81s9nfhn574sav1vilbt 0 5649 53319 49245 2022-08-17T16:58:12Z Blua lago 12696 Teljesen üres 'További információk' / 'Külső hivatkozások' szakasz feltöltése wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Anna Ahmatova | Kép = | Képméret = 250px | Képaláírás = Ahmatova arcképe 1950 | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Anna Ahmatova''' polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (1889. június 11. vagy június 23. Bolsoj Fontan, Ogyessza mellett, Ukrajna – 1966. március 5. Domogyedovo, Moszkva mellett, Oroszország), orosz (szovjet) költőnő. ==Idézetek verseiből== A verseket fordította: [[Rab Zsuzsa]] <big>'''Első visszatérés'''</big> <poem> Halotti leplet terítve a földre, harangszó kondul ünnepélyesen. Carkoje Szelo csüggedt, síri csöndje terped megint felbolydult lelkemen. </poem> <big>'''A szerelem'''</big><br> (részlet) <poem> Hol mint kígyó lopakodik, bűvöl-bájol, szívünkbe surran, hol szelíd galamb, napokig burukkol fehér ablakunkban, violaillatként repül, vagy csillanó szép jégciráda... De vezet, rendületlenül, egy nyugtalan, nehéz világba. </poem> <big>'''Idejöttem'''</big><br> <poem> Idejöttem, én dologtalan. Mindegy, hol tétlenkedem. Dombtetőn szendergő szélmalom. Nem kell szót sem ejtenem. </poem> <big>'''Egyszerű élet'''</big><br> <poem> Hazamegyek. Megnyalja kezemet lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol. És nézem a tavi fűrésztelep ormán kigyúló fényt az ablakomból. A csendet csak ritkán zavarja meg a gólya, ahogy leszáll az ereszre. És hogyha az ajtót megzörgeted, talán már fel sem figyelek a neszre. </poem> Lev Gumiljevvel az oroszországi Bezhetszkben.(Ghirlandajo felvétele)]] <big>'''Arcomról a mosoly'''</big> <poem> Arcomról a mosoly ledermed. Ajkam a téli szélbe mártom. Ma egy reménnyel kevesebb lett, s eggyel több ének a világon. </poem> <big>'''Üzenet'''</big><br> <poem> Ne küldj több hírt galambszárnyakon, ne írj többé riadt levelet, márciusi szélként ne legyezz: már a lombos édenben lakom, nyugalom van itt, fejem felett topolyák sátra lengedez. . . . Surranok, mint mókus, fák hegyén, hölgymenyét képében könnyedén, én zengetem vadhattyúk szavát, hogy ne féljen ott a vőlegény, förgeteges tél haván - jegén, amíg várja holt menyasszonyát. </poem> <big>'''Csüggedt lehetsz most'''</big><br> <poem> Átkokat zúdítasz a lassú sorsra, csak egyet áhít szíved: gyors halált. Nyugat felől a szél hozzám sodorja szavad: csupa könyörgés, csupa vád. De hozzád visszatérni úgyse mernék. hazám sápatag égboltja alatt az életem csupán ének meg emlék. De neked emlékezned nem szabad! </poem> <big>'''Nem velük tartok'''</big><br> <poem> Mi sűrű füstbe veszve járunk, dúlt ifjúságunk mostoha, mégis minden csapást kiállunk, másra nem hárítjuk soha. Majd egyszer felmentést lelünk még minden óránkra. Mindenért. Mert minálunk könnytelenebb nép s egyszerűbb, büszkébb sosem élt. </poem> <big>'''Mikor megálltál'''</big><br> <poem> Smaragd fényt villantott a habos, zavaros vizű árok, és mint a rózsa, a vadcsalán úgy illatozott, a fülledt ég alján pokolbeli alkonyi lángok, s tűnődve sorra idéztünk minden régi napot. </poem> <big>'''Borisz Paszternak'''</big><br> <poem> Ő, aki magát a lovak szeméhez hasonlította: villog, néz, figyel - s a tócsa olvatag gyémántfehér lesz, a jég szomjazva, tikkadtan fogy el. Lilás köd alszik hátsó udvarokban. Sinek, gerendák, lombok, fellegek. Mozdony fütyül, felvágott dinnye robban, finom glasszéban könnyű kéz remeg. Kong, mennydörög, csattan, sikoltva zendül... Egyszerre csönd lesz. Ő az... ő, igen, a terek éber álmain keresztül lopódzva lép fenyőtű-szőnyegen. </poem> <big>'''Lelkem felét'''</big><br> <poem> Lelkem felét az őrület szárnyaival már betakarta. Hol szeszt kínál, maró tüzet, hol mély, fekete völgybe csalna. Már régen jól tudom magam, hogy a győzelem az övé lesz. Mint más szavát, hallom szavam: micsoda zagyva lázbeszéd ez! </poem> <big>'''Utolsó pohárköszöntő'''</big> <poem> Éljen az árulás szava, szemed, a rámfagyott, a világ durva igaza. S hogy Isten elhagyott. </poem> <big>'''1940'''</big><br> <poem> Mikor egy korszakot temetnek, zsoltár nem zeng, pap nem beszél, testére szirmok nem peregnek, dísze csalán, ördögszekér. Csak sírásók dolgoznak ott lenn fürgén. A munka sürgető. És csend van. Istenem olyan csend: hallani, hogy fut az idő. </poem> <big>'''Az első ágyúlövés Leningrádra'''</big><br> <poem> Torpant a hangra hirtelen az emberáradat. Ezt nem a város szülte, nem, falukból sem szakadt. A mennydörgésre, úgylehet, testvérként emlékeztetett, de az másképp morog: nedvesebb hangon. Fellegek hűs röpte benne, permeteg vidító záporok. </poem> <big>'''Olyan, amilyen'''</big><br> <poem> Olyan, amilyen. Nektek mást kívánok, jobb sorsot. Mint szatócsok, sarlatánok, már boldogsággal nem kereskedem. Míg pihentetek békén Szocsi partján, micsoda éjek sötétje zuhant rám, s milyen zengések rémlettek nekem! Ázsián át kora ködök vonulnak, s döbbentő-tarka tulipánsziromnak tengere terít roppant szőnyeget. Ó, mit csináljak ennyi tisztasággal, ennyi egyszerű, szép szigorúsággal, mit is kezdjek veletek, emberek? Mert én itt néző sohasem lehettem, mindig ott kellett járnom engedetlen a valóság tilos zónáiban. </poem> ==Felhasznált forrás== *Anna Ahmatova versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó, Budapest. 1978. ==További információk== {{wikipédia}} {{commons}} *[http://www.poets.org/poet.php/prmPID/1 Rövid életrajz az Academy of American Poets weboldalán] {{Nyelvcímke|en}} *Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-285-3 *[https://netpansip.hhrf.org/ungparty/teka/ebook/ahmatova/ahmatova.htm Válgatott versei] *{{CitLib |tit=Gale contextual encyclopedia of world literature |ass=Anne Marie Hacht |ass2=Dwayne D. Hayes |ass3=Gale |ann=2009 |isbn=978-1-4144-4871-8 |url=https://www.encyclopedia.com/people/literature-and-arts/russian-and-eastern-european-literature-biographies/anna-akhmatova}} *Katz, Boris (1998. augusztus 17.). [https://www.jstor.org/stable/131521 „To What Extent Is Requiem a Requiem? Unheard Female Voices in Anna Akhmatova's Requiem”.] The Russian Review '''57''' (2), 253–263. o. ISSN 0036-0341. [[Kategória:Orosz költők|Ahmatova ]] q2w426lsnspxgi3g9x02c6toqug2x7l 53320 53319 2022-08-17T16:58:40Z Blua lago 12696 /* További információk */ nyelvek wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Anna Ahmatova | Kép = | Képméret = 250px | Képaláírás = Ahmatova arcképe 1950 | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Anna Ahmatova''' polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (1889. június 11. vagy június 23. Bolsoj Fontan, Ogyessza mellett, Ukrajna – 1966. március 5. Domogyedovo, Moszkva mellett, Oroszország), orosz (szovjet) költőnő. ==Idézetek verseiből== A verseket fordította: [[Rab Zsuzsa]] <big>'''Első visszatérés'''</big> <poem> Halotti leplet terítve a földre, harangszó kondul ünnepélyesen. Carkoje Szelo csüggedt, síri csöndje terped megint felbolydult lelkemen. </poem> <big>'''A szerelem'''</big><br> (részlet) <poem> Hol mint kígyó lopakodik, bűvöl-bájol, szívünkbe surran, hol szelíd galamb, napokig burukkol fehér ablakunkban, violaillatként repül, vagy csillanó szép jégciráda... De vezet, rendületlenül, egy nyugtalan, nehéz világba. </poem> <big>'''Idejöttem'''</big><br> <poem> Idejöttem, én dologtalan. Mindegy, hol tétlenkedem. Dombtetőn szendergő szélmalom. Nem kell szót sem ejtenem. </poem> <big>'''Egyszerű élet'''</big><br> <poem> Hazamegyek. Megnyalja kezemet lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol. És nézem a tavi fűrésztelep ormán kigyúló fényt az ablakomból. A csendet csak ritkán zavarja meg a gólya, ahogy leszáll az ereszre. És hogyha az ajtót megzörgeted, talán már fel sem figyelek a neszre. </poem> Lev Gumiljevvel az oroszországi Bezhetszkben.(Ghirlandajo felvétele)]] <big>'''Arcomról a mosoly'''</big> <poem> Arcomról a mosoly ledermed. Ajkam a téli szélbe mártom. Ma egy reménnyel kevesebb lett, s eggyel több ének a világon. </poem> <big>'''Üzenet'''</big><br> <poem> Ne küldj több hírt galambszárnyakon, ne írj többé riadt levelet, márciusi szélként ne legyezz: már a lombos édenben lakom, nyugalom van itt, fejem felett topolyák sátra lengedez. . . . Surranok, mint mókus, fák hegyén, hölgymenyét képében könnyedén, én zengetem vadhattyúk szavát, hogy ne féljen ott a vőlegény, förgeteges tél haván - jegén, amíg várja holt menyasszonyát. </poem> <big>'''Csüggedt lehetsz most'''</big><br> <poem> Átkokat zúdítasz a lassú sorsra, csak egyet áhít szíved: gyors halált. Nyugat felől a szél hozzám sodorja szavad: csupa könyörgés, csupa vád. De hozzád visszatérni úgyse mernék. hazám sápatag égboltja alatt az életem csupán ének meg emlék. De neked emlékezned nem szabad! </poem> <big>'''Nem velük tartok'''</big><br> <poem> Mi sűrű füstbe veszve járunk, dúlt ifjúságunk mostoha, mégis minden csapást kiállunk, másra nem hárítjuk soha. Majd egyszer felmentést lelünk még minden óránkra. Mindenért. Mert minálunk könnytelenebb nép s egyszerűbb, büszkébb sosem élt. </poem> <big>'''Mikor megálltál'''</big><br> <poem> Smaragd fényt villantott a habos, zavaros vizű árok, és mint a rózsa, a vadcsalán úgy illatozott, a fülledt ég alján pokolbeli alkonyi lángok, s tűnődve sorra idéztünk minden régi napot. </poem> <big>'''Borisz Paszternak'''</big><br> <poem> Ő, aki magát a lovak szeméhez hasonlította: villog, néz, figyel - s a tócsa olvatag gyémántfehér lesz, a jég szomjazva, tikkadtan fogy el. Lilás köd alszik hátsó udvarokban. Sinek, gerendák, lombok, fellegek. Mozdony fütyül, felvágott dinnye robban, finom glasszéban könnyű kéz remeg. Kong, mennydörög, csattan, sikoltva zendül... Egyszerre csönd lesz. Ő az... ő, igen, a terek éber álmain keresztül lopódzva lép fenyőtű-szőnyegen. </poem> <big>'''Lelkem felét'''</big><br> <poem> Lelkem felét az őrület szárnyaival már betakarta. Hol szeszt kínál, maró tüzet, hol mély, fekete völgybe csalna. Már régen jól tudom magam, hogy a győzelem az övé lesz. Mint más szavát, hallom szavam: micsoda zagyva lázbeszéd ez! </poem> <big>'''Utolsó pohárköszöntő'''</big> <poem> Éljen az árulás szava, szemed, a rámfagyott, a világ durva igaza. S hogy Isten elhagyott. </poem> <big>'''1940'''</big><br> <poem> Mikor egy korszakot temetnek, zsoltár nem zeng, pap nem beszél, testére szirmok nem peregnek, dísze csalán, ördögszekér. Csak sírásók dolgoznak ott lenn fürgén. A munka sürgető. És csend van. Istenem olyan csend: hallani, hogy fut az idő. </poem> <big>'''Az első ágyúlövés Leningrádra'''</big><br> <poem> Torpant a hangra hirtelen az emberáradat. Ezt nem a város szülte, nem, falukból sem szakadt. A mennydörgésre, úgylehet, testvérként emlékeztetett, de az másképp morog: nedvesebb hangon. Fellegek hűs röpte benne, permeteg vidító záporok. </poem> <big>'''Olyan, amilyen'''</big><br> <poem> Olyan, amilyen. Nektek mást kívánok, jobb sorsot. Mint szatócsok, sarlatánok, már boldogsággal nem kereskedem. Míg pihentetek békén Szocsi partján, micsoda éjek sötétje zuhant rám, s milyen zengések rémlettek nekem! Ázsián át kora ködök vonulnak, s döbbentő-tarka tulipánsziromnak tengere terít roppant szőnyeget. Ó, mit csináljak ennyi tisztasággal, ennyi egyszerű, szép szigorúsággal, mit is kezdjek veletek, emberek? Mert én itt néző sohasem lehettem, mindig ott kellett járnom engedetlen a valóság tilos zónáiban. </poem> ==Felhasznált forrás== *Anna Ahmatova versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó, Budapest. 1978. ==További információk== {{wikipédia}} {{commons}} *[http://www.poets.org/poet.php/prmPID/1 Rövid életrajz az Academy of American Poets weboldalán] {{Nyelvcímke|en}} *Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-285-3 *[https://netpansip.hhrf.org/ungparty/teka/ebook/ahmatova/ahmatova.htm Válgatott versei] *{{CitLib |tit=Gale contextual encyclopedia of world literature |ass=Anne Marie Hacht |ass2=Dwayne D. Hayes |ass3=Gale |ann=2009 |isbn=978-1-4144-4871-8 |url=https://www.encyclopedia.com/people/literature-and-arts/russian-and-eastern-european-literature-biographies/anna-akhmatova}} {{Nyelvcímke|en}} *Katz, Boris (1998. augusztus 17.). [https://www.jstor.org/stable/131521 „To What Extent Is Requiem a Requiem? Unheard Female Voices in Anna Akhmatova's Requiem”.] The Russian Review '''57''' (2), 253–263. o. ISSN 0036-0341. {{Nyelvcímke|en}} [[Kategória:Orosz költők|Ahmatova ]] eem1ladsn18l6glipbmn0po6rmqh4ri